Az egészségügyi ellátásban a szakmai felkészültség mellett az emberi kapcsolatok minősége, a megfelelő kommunikáció és a nehéz helyzetek kezelésének képessége is meghatározó. Egy orvos-beteg találkozás során nemcsak a testi tünetekkel, hanem gyakran lelki terhekkel, motivációs nehézségekkel, bizalmatlansággal és az életmódváltás kihívásaival is szembe kell nézni.

Ezekre a mindennapi szakmai helyzetekre fókuszált az Alacsony intenzitású pszichológiai intervenciók az életmód-tanácsadásban című képzésünk, amelynek célja olyan gyakorlati kommunikációs és pszichológiai eszközök bemutatása volt, amelyek az orvosi munka mindennapi keretei között is alkalmazhatók.

A képzésen sokszínű szakmai háttérrel rendelkező résztvevők találkoztak: általános orvosok, családorvosok, rezidens orvosok, szakorvosok és főorvosok, többek között a neurológia, pszichiátria, belgyógyászat, endokrinológia, diabetológia, infektológia, reumatológia, sürgősségi orvostan, gyermekgyógyászat, fogászat és munkaorvostan területéről. Mellettük klinikai szakpszichológusok, pszichológusok, pszichoterapeuták, szociális munkások, orvosi asszisztensek, dietetikusok, gyógyszerészek, valamint orvostanhallgatók és egyetemi hallgatók is részt vettek a közös munkában.

A képzés résztvevője, dr. Pál Ágnes neurológus rezidens orvos, a Szent Balázs Alapítvány kuratóriumi tagja személyes beszámolójában osztotta meg tapasztalatait, felismeréseit és a műhelymunka során szerzett élményeit.

Dr. Pál Ágnes beszámolója:

„Még orvostanhallgató voltam, amikor egy tapasztalt orvos ismerősöm azt mondta, hogy ő ha újrakezdhetné, minden konferencia helyett csak kommunikációs képzésekre járna. Hogy, és a sok agytágítás, szakmai továbbképző? Nem, ő csak kommunikációs képzésekre járna. Kicsit meglepődtem, addig úgy gondoltam a szakmai ismeretek azok, amik nem másznak be maguktól a fejembe, és folyamatosan aktívan bővíteni kell őket. Persze ez így is van, ugyanakkor azóta azt is megláttam, hogy az emberekkel való munkához szükséges készségeket sem lehet csak az idő és a mindennapi tapasztalat révén összegyűjteni, hiszem ott a saját érzelmeinkről, berögzött, sokszor tudattalan viselkedésmintáinkról van szó. Na azokon változtatni nem elég pár új információ, oda csak kőkemény önismereten, alázaton, és rengeteg tudatos gyakorláson keresztül vezet az út.

Később, ahogy elkezdtem a kórházban dolgozni, gyakran nagyon tehetetlennek éreztem magam. Hamar kiderült, hogy sok beteg állapotában a valós probléma túlmutat a szervi bajon, és sokszor a magány, feldolgozatlan lelki fájdalmak, vagy egyéb krónikus distressz áll a háttérben, amelyeken én hiába szeretnék, egyáltalán nem tudok segíteni. Nem tudok kezelőorvosként mindenki pszichoterapeutája is lenni, mert arra se idő, se keret, se megfelelő tudásom, ami sokszor elbizonytalanított abban, hogy mit is tudok én nyújtani az embereknek.

Mondanom sem kell, mennyire felcsillant a szemem, mikor először hallottam az Alacsony Intenzitású Pszichológiai Intervenciókról, amik kifejezetten olyan technikák, melyeket rendelési időben, a reális orvos-beteg kapcsolat keretein belül lehet alkalmazni a különböző kommunikációs és életvezetési kihívásokban. Prof. Purebl Györgyöt már többször volt szerencsém hallani, és minden alkalommal nagyon sokat tanultam a beszélgetésekből, úgyhogy nem volt kérdés, ott a helyem ezen a képzésen.

A műhelyek mind olyan mindennapos helyzeteket mutattak be az orvosi gyakorlatból, melyek mindannyiunknak kihívást jelentenek: mit tegyünk, ha valaki indulatos vagy agresszív? hogyan kezeljük, ha hibázunk? hogy segítsünk annak, aki elakadt az életmódváltásban? aki motiválatlan, bizalmatlan, vagy elégedetlen? aki nem akar együttműködni, vagy elutasítja a kezelést? Végül pedig saját stresszkezelésünkről és rezilienciánkról beszélgettünk, ami az alapja a nehéz helyzetek megfelelő kezelésének.

A képzés legjobb aspektusa a végtelen gyakorlatiasság volt, a képzők folyamatosan helyzetbe hoztak minket, kész válaszok helyett folyamatosan gondolkodnunk kellett, hogy mikor mit tennénk, mondanánk. Számos tévhitünket felismertük, és hamar kiderült, hogy a jó megközelítés legtöbbször ellentétes a zsigeri reakcióinkkal. Sokszor percekbe telt, míg megfejtettük, mi lenne a helyes válasz egy-egy helyzetben, hol van ez még attól, hogy élesben, gyorsan, megfelelően reagáljunk? Sok gyakorlás árán lehet csak átkeretezni a saját viselkedési mintáinkat, de legalább már rajta vagyunk az úton. Ezúton is köszönjük a szervezőknek és a képzőknek, hogy még egy lépéssel közelebb vittek minket ahhoz, hogy valódi segítséget nyújtó szakemberek legyünk. Különösen itt, ahol az egyetemi oktatásból ez a megközelítés majdnem teljesen hiányzik.”

A képzés megerősített bennünket abban, hogy a gyógyítás nem csupán a szakmai tudás átadásáról és a kezelési eljárások alkalmazásáról szól. A figyelem, az empátia, az önismeret és a tudatos kommunikáció ugyanúgy részei a valódi segítségnyújtásnak.

Köszönjük az előadóknak, a képzőknek és minden résztvevőnek az aktív jelenlétet, a nyitottságot és a közös gondolkodást! Külön köszönjük mindazoknak az egészségügyi szakembereknek, akik nap mint nap továbbviszik ezt a fontos küldetést: az emberközpontú, figyelmes és hiteles gyógyítást.